Bya Nails

,,CSAK EGY KÖRMÖS, ez nem igazi munka”
Írta: Szöllősi-Nyerges Kamilla

Minden szülő álma, hogy gyermeke kiváló eredményekkel zárja középiskolai tanulmányait. Majd jöhet a latolgatás, hogyan tovább. Amikor már édesanyád becsukja a szemét, látja lányát a jogi kar diplomaosztóján, már a szeme előtt próbálgatja a ,,dr.” milyen csengést ad szülötte a nevének, s persze a visszafogott mosolyt, ahogy a kisboltban büszkén mesél erről Katika néninek. Vajon az én anyukám a reggeli kávé mellett azon fantáziálgatott, hogy reggeltől estig ismert és ismeretlen hölgyek körmét fogom reszelni, lakkozni? Nyílván nem hívom fel, hogy megkérdezzem.... Mert biztosra tudom, hogy nem.

Nálam hogy kezdődött minden? Pontosan, úgy ahogy büszke szülők szeretnék. Nagyon jó eredményekkel végeztem az érettségin. Tudatosan készültem az egyetemre. Megszereztem a nyelvvizsgát. Már láttam magam, ahogy évek múltán reggelente bekopogok a brutál nőies magassarkúmban, elegáns szövetkabátban a közeli kávézóba és a pultos hölgy mosolyogva kérdezi, hogy "a szokásos kávé ügyvédnő"? ... Még most is látom magam előtt, pedig ma már tudom, hogy a tűsarkos limitem maximum 2 óra, azután már túlélésre játszom minden méteren. Az álmodozás ment a nyár végéig, ahol életem első nagy pofonja megtalált. 4 pont. 4 ponttal csúsztam le az államilag támogatott jogász képzésről. Jöhetett az újratervezés. Beiratkoztam egy két éves jogi asszisztens képzésre, a plusz 30 pont reményében. Hogy 2 év alatt mennyit emelkedtek a pontok? 28 pontot.... igen tudom, nem igazságos az élet. Mivel tudtam, plusz pontért egy új nyelvet nem tanulok meg hirtelen és az olimpiai címre is gyenge esélyekkel indulnék... Így próbáltam egy hozzá közelálló szakra felvételt nyerni, ahol sok az átfedés a tantárgyak között. Így kerültem a Pázmány Péter Katolikus egyetem jogi karára nemzetközi igazgatásra. Utólag örülök, hogy így alakult, imádtam oda járni. Az egyetem mellett szerettem volna egy olyan munkát, ahol én tudom beosztani az időmet. A vendéglátás után a körmözés így csak ideiglenes munkaként lépett az életembe. Bármennyire is félvárról vettem a körmös szakmát, az évek múlásával beleszerettem. Az egyetemi órákon sokszor el kellett mondanunk pár szóban, honnan jöttünk, mit dolgozunk. Na igen, itt találkoztam először a ténnyel... az egyetemen ne reklámozzam, hogy körmös vagyok. Egy tanárom a válaszom után megkérdezte tőlem 50 ember előtt, hogy áruljam már el ugyan, akkor mégis mit keresek én itt? Kicsit úgy éreztem magam a kérdés hangsúlyától, mintha épp közöltem volna, hogy bárokban titkárnő szettben rúdon billegek esténként. Abban a percben nem számított az átlagom, sem az eredményeim... a kérdés és a pillantás mindent elárult. Akkor merült fel bennem először a kérdés, ciki a körmös szakma? De próbáltam ésszerű okokat találni a zsigerből jövő őszinte reakcióra. Hiszen társaim többsége már önkormányzatnál, ügyészségen, külügyminisztériumban, külföldi cégeknél dolgozott. Joggal mondható, hogy én kilógtam a sorból. S hiába vagyok a körmözés szerelmese, attól még pontosan tudom, hogy a két szakmának elérésének borzasztóan más az "életútja". Így a hazaúton az ésszerű érveket átfuttatva magamban, nem is sértett tovább a történet.

Majd egyik nap vezetés közben a reggeli önindító műsort hallgattam -nagyon szerettem... Igen,pontosan addig a műsorig-. Ugyanis a nap témája az intelligencia volt, ahol a témán belül szóba jött a műkörmös is, mint nő, s a téma megvitatása lendületében, Bocskor Gábor gyorsra zárta a témát, mondván hogy " inkább ne vitassuk a manikűrösök intelligenciáját, mert mind tudjuk, hogy hol van, hiszen a körömlakkokon kívül másról nem lehet velük beszélgetni". Fázisokban tudtam feldolgozni a hallottakat. Először ledöbbentem, aztán nem túl felnőttes monológot adtam elő a kocsiban, amit talán jobb is, hogy nem hallott senki. Nem értettem. Most tényleg itt tartunk? Beosztás, szakma alapján kategorizálunk embereket? Ha a tudásomat nem egy egyetemet megkövetelő szakma elérésébe fektetem, az csak azért lehet, mert készség birtokában nem is állok? S már magától értetődő, hogy ebben az esetben az alapműveltség erős hiányában is szenvedek, így a velem folytatott kommunikáció kimerül a napi pletykákban és lakkok színében? Az évek múlásával ez a téma érzékeny pont maradt számomra és kiélezetten ugrottam a célzásokra. Hogy volt-e? Persze, hogy volt. Idézem az egyik kedvencem: "Körmözöl? Jól van Drágám, az is valami. Mit csináljunk, valamit dolgozni kell, legalább a barátnőkkel ellakkozgattok..." mondta vigasztalóan az anyuka, kinek, a lányának az irodai fizetését én akkor már jócskán "túllakkozgattam".

Na de tudni szerettem volna, hogy tényleg ennyire el vagyunk ítélve, vagy csak számomra ilyen érzékeny ez a témakör, s túlpörgöm a dolgot? Független, név nélküli tiszta véleményeket szerettem volna látni. Készítettem egy kérdőívet januárban, melyet egy hét alatt 1412-en töltöttek ki, közülük 616fő jelenleg is dolgozó körmös. (Itt is köszönöm mindenkinek, hogy időt szakított rá.)
A megkérdezett körmösök 48,8 százaléka tapasztalt már lenéző megjegyzést, magatartást szakmája miatt. A leírt sztorikból kiderült, a degradáló vélemények központjában legtöbbször az állt, hogy ez nem "igazi" szakma, nekünk könnyű, hiszen egész nap ülünk, beszélgetünk, reszelgetünk, lakkozgatunk, s ebben nem lehet elfáradni. Rengetegszer olvastam a "csak egy körmös" párosítást, legfőképp a ,,tanulj, nehogy csak egy körmös legyél" környezetben.

Sokat gondolkodtam, sértettségemet félretéve próbáltam összegyűjteni az okokat, miért vagyunk mi "csak egy körmös", miért ilyen "kispistike" szakma a miénk, amit nem sokan vesznek komolyan.
Nos, talán kezdjük az alapoknál. A műkörömépítő OKJ képzés felnőttképzésben zajlik. Ebből fakadóan, nincs felvételi, mindenki számára a képzés elérhető és ugyanannyiba kerül. Minimális feltételnek kell megfelelni (18. betöltött életév, alapképzettség 8 osztály, szakmai orvosi alkalmasság). Se több se kevesebb. Pár havonta tucatnyi körmös kerül ki a munkapiacra, de a rövid képzésidő, az általánosan magas létszám borzasztóan kevés arra, hogy igazi, magabiztos tudással távozzanak. A követelmények sok esetben frissítésre szorulnának, így veszem a bátorságot, s leírom, szerintem továbbképzés nélkül az OKJ után még a körmösök elvéreznének a szalonkörmök világában. A kezdés nagyon nehéz. A válaszolók 83 százaléka jár körmöshöz vagy szeretne, mégis kezdő körmösként nehéz, hosszadalmas a vendégkör kialakítása. Ezért sokan csak mellékállásban, vagy otthon feketén, hobbiként körmöznek. Ha szeretnéd a vállalkozásodat elindítani, nyitni egy szalont, mindent megvenni, olyan színvonalat nyújtani, ahogy azt mindenkinek kellene, az sajnos nagyon sok pénz. Viszont ha valaki csak hobbiszerűen, otthon az ebédlőasztalon szeretne néha-néha körmöket készíteni, felcsapja az aliexpress, wish oldalát, kb. 60-70 ezer forintból a legszükségesebbeket (nem feltétlen a legjobbakat, de ahhoz hogy egy gél lakkot feltegyen), bizony megoldja. Tehát kijelenthetjük, ebben a formában a befektetés részét olcsón letudja. S ahogy írom, Te pedig olvasod.... ugye hogy kezdjük érteni, honnan is erednek bizonyos előítéletek? A kérdőívben sokan írták, hogy ezeket a képzéseket nem elvégezzük, hanem kifizetjük, hiszen mindenki átmegy a vizsgán. Azért ez helytelen kijelentés, bár tény, hogy nincs olyan nagy szórás a vizsgákon. Én azt gondolom, hogy az igazi szelektálást majd az élet hozza, a gyakorlatban a vendégek előtt hogyan vizsgázol, megállsz-e a lábadon körmösként vagy sem. Ez a vizsga évekig, hanem egy életen át tart, ameddig csak a szakmában vagy. Hiszen az, hogy mennyire leszel elismert, mennyi vendéged lesz, már csakis rajtad, a hozzáállásodon, a munkádon fog állni. Te tudtad, hogy levizsgázottak csak kis része fog évek múltán is ebben a szakmában dolgozni, sokuk a pár barátnő és saját körmén sosem lép tovább?
Bizony "csak egy körmös" szinte bárki lehet, nincs minimum az intelligenciára... de a beszólóknak jelezném, maximum sincs. A kérdőívet kitöltő körmösök 25,1 százalékának van egyetemi/főiskolai végzettsége, 57,4 százaléka rendelkezik érettségivel/érettségi szakképesítéssel/. A kitöltött körmösöknek 35 százalékának van nyelvvizsgája minimum egy vagy több nyelvből is. Azt gondolom az is az alapintelligencia része, hogy nem kategorizálunk embereket szakképesítésük, munkájuk, beosztásuk alapján. Mert bármilyen szögből is nézzük, ez előítélet. Soha ne ítéljetek ránézésre, azért mert a körmösöd, akinek sok esetben te mondod meg, mikor akarsz menni hozzá, te fizetsz azért, hogy szolgáltasson neked. Aki meghallgatja az örömöd, a panaszod, mosolyog a sztorijaidon és igaz poros kötényben reszeli a kormod minden alkalommal, de ez nem zárja ki, hogy egy értelmes, sok esetben akár diplomás szakember ül veled szemben, vagy aki épp lehet, több nyelven beszél, mint Te.

"Mindenki megérdemli, hogy kapjon egy esélyt, hogy megismerjék. Ehhez ki kell kapcsolni az ítélkezés, az előítélet, a saját értelmezések védőpajzsát."

Raphaëlle Giordano

Csodás anya-lánya vendégfotókat kaptam ma 🥰❤️‍🔥

❤️‍🔥

Holnaptól újra várok mindenkit szeretettel! 🥰

🫶🏼

Sajnos nem gyakran posztolok, aminek egyszerű okai vannak: a kamerám egy 💩 és ti sokkal jobb képeket csináltok, mint én. 😆 Pár hónapja reprodukáltam által alkotott csodás menyasszonyi körmömet, imádtam viselni és készíteni is. 🙏🏽 Nappali fényben egészen vállalható képeket tudtam készíteni.

•
•
•
•