Sanvita Jóga - Dancs Andrea

Így jógázunk mi.
Aki rendszeresen jár valamilyen csoportba, az tudja, tapasztalja mennyi mindent ad(hat) még egy ilyen közösség. Láthatatlan de érezhető, és látható sőt ehető dolgokat is...

Tegnap épp ez történt.
Isteni Othello szőlőt hozott a kertjéből nekünk Zsuzsa, előtte pedig zamatos körtéket. Ezúton is köszönjük neki a finomságokat! 🙏🤗🏡🍇🍐

Andi.

Anyák és lányaik
Anya csak egy van, és sok-sok árnyalattal találkozhatunk családon belül és kívül.
Én azt a "típust" képviselem, aki úgy tekint az anyaságára, mint egy olyan kiemelt és nélkülözhetetlen szereplőre a gyermeke életében, aki megtartja őt, akire számíthat, aki ott van ha kell, aki védelmez, óv, fizikai és érzelmi értelemben is. Aki minden körülmény között elérhető számára. Aki nem tökéletes, hanem emberi.
Aki mint egy biztonságos, stabil alapokon álló ház körbeölel minden értelemben.
Ez az én nézőpontom, szemléletem, én így szeretek és szeretnék anya lenni. Egy gyermekem-gyermekünk van, így arról nincs tapasztalatom, milyen több gyermeknek megadni ezt. Nem tudom milyen "fiús" anyának lenni, és hogy akkor milyen lennék ha fia(i)m lennének.

Tudom és látom vannak olyan anya "típusok" akik az un. "ridegtartásban" hisznek, akár lányuk, akár fiuk van. Vagy pedig nem hisznek, hanem egy ilyen családi,-női mintát hordoznak és adnak tovább. Ők azt tartják, hogy jobb ha már otthon megtanulják a gyerekek, milyen kemény is ez a világ, nem "érzelgősködnek", nem érintenek simogatnak, nincsenek összebújások, inkább amolyan praktikusan és célzottan zajlanak a párbeszédek, sokszor a teljesítmény és a feladatok mentén, és kevésbé vagy egyáltalán nem jellemzők azok a kapcsolódások, amik a szeretet egymás iránti fizikai vagy verbális kinyilvánításáról vagy arról jeleznének, hogy az érzelmi élet valós lenne egyáltalán vagy csak "gyengítő körülmény".
Ebben is van és lehet stabilitás, biztonság, csak másképp.

A legfontosabb persze, hogy egy anya-gyerek kapcsolat mindig egyedi mintázatú, sok összetevőből álló minőség, és nem lehet pusztán egyetlen tényező alapján megítélni.

Amiért erről írok, az a lánygyerekek egészséges fejlődése kapcsán jutott eszembe.Nemrég olvastam épp, hogy október 11. a Lánygyermekek Világnapja. Ha egyébként nem foglalkoznék ezzel a témakörrel, a nőiség, női lét kérdéseivel amúgy is, akkor szimplán már amiatt is kellene, mert lányom van. És ilyenformán mondhatni kötelességemnek érzem, hogy amilyen komplexen csak lehetséges, információkkal, praxisokkal, tudásokkal vértezzem fel magam és tudjak ebből adni neki direkt és indirekt módon.

A káros példákat, mintákat felismerni, amit lehet átírni, felülírni, pozitívan integrálni és élő példaként jelen lenni nőként, anyaként a gyermekemnek.
Nem könnyű.
Sosem éreztem annak a női létet, talán csak pillanatokra, de most a perimenopauza + tinédzserkor együtt időnként erőteljes érzelmi hullámzásokat, hangulatokat, szinte a semmiből előtörő feszültségeket hoz.
De közben - talán mert kicsi korától ez így volt - nagyon figyelek arra, mi zajlik őbenne.
És ha úgy alakul, akkor pl. nem megy suliba. Engedem sőt ajánlom, pihenjen. Maradjon csak itthon. Eleget teljesít ott is, a sportolásban is, bőven sokkal többet, mint én annak idején ennyi idős koromban. Kell a gyerekkor és így is azt érzem, olyan kevés lehetőségük van a mai gyerekeknek igazán gyereknek lenni.
Egy csomó mindenre nincs ráhatásom.
De erre van: ha úgy érzi ő, vagy én látom úgy és hajlik rá, akkor pihen, akkor is ha épp iskola nap van. Ez nemcsak aktuálisan segíti őt - hanem egy személelet is ad reményeim szerint, mégpedig azt, hogy nem attől leszünk sikeresek, jók, szerethetők stb. ha állandóan megfelelünk a külvilág elvárásainak. Valamint, hogy vegyük figyelembe a saját észleléseinket, testi,-lelki folyamatainkkal legyünk kapcsolatban, és engedjük meg magunknak a regenerációt, ami hozzátartozna alapvetően minden aktivitáshoz, nem mellette, hanem azzal együtt kerek egész.

Tehát én olyan anya vagyok és olyan is szeretnék maradni, aki megértő, aki figyel arra, amire mások nem, hisz én vagyok az anyja, én látom őt csak úgy, ahogy senki más. Jó esetben egy-egy pedagógus, felnőtt, oktató a gyerekek környezetében képvisel valami hasonlót.
Úgy látom, érzékenységre, megértésre, empátiára igen nagy szükségünk van emberként, és a ma felnövekvő nemzedékeknek még jobban mint valaha.
Sokan összekeverik a majomszeretetet, "tutujgatást" azzal, hogy figyelmes, értő-érző módon van jelen egy szülő a gyereke életében.
Jelenlét.
Valódi, fizikai és érzelmi támogatás, életkor és igény szerint.
A feltétel nélküli szeretet, mert mit ér, ha feltételhez kötöm? Mindenki más úgyis feltételekhez köti majd.
Hisz nekem maga a létezése ajándék, kincs, amiért nem lehetek eléggé hálás a sorsnak!
Az anyai minta meghatározó mindenki életében; hogyan szerették őt először?
Mit jelentett az anyai szeretet és gondoskodás?
És amikor megöleljük egymást hosszan, vagy este lefekvéskor duruzsolunk vagy hatalmasakat nevetünk együtt, vagy együtt rajzolunk, zenét hallgatunk, sétálunk, sütit sütünk stb. akkor tudom és érzem, hogy ennél fontosabb dolgom nem lehet ebben az életben: hogy ebben a röpke néhány évben itt legyek számára.
Lehet, hogy épp csak 5 percre, ma már ez gyakori, hisz 15 éves.
De ha úgy szeretné akkor lehet ez több idő is sokkal.
Minden más ráér!
Mert kell egy hely, tér, lehetőség ahol az ember akár gyerek, akár felnőtt, mepihenhet, megállhat kicsit ha szeretne, ahol tudja hogy ez megtehető, mert nem fogják számonkérni, nem várják el, hogy teljesítsen szünet nélkül. Ahol megtartó nyugalom és szabad tér van arra, ami épp jólesne, legyen az konkrétan pihenés, vagy más regenertív, töltekezést adó dolog.

Vigyázzunk a leánygyermekekre, szeressük, segítsük őket, ki ha nem mi, anyák, akik e világra szültük őket?!

(a fotót valamikor 2011-ben készítettem magunkról)

Andi.

Mindjárt kezdünk. 🙏😍🤗🏡
Sanvita jóga Agárd.

Ma reggeli kocogásos séta közben.
Azt kijelenthetjük, hogy nem a futás a preferált mozgásformám. 😄
De: amikor beköszönt az ősz, kedvenc évszakom, és hűvösebbé, azaz számomra sokkal élhetőbbé válik a kintlét, jólesik a napot így indítani vagy épp zárni.
Futni nem tudok több okból sem.
De kocogni,.sétálni, jóleső nyújtózó és lazító mozdulatokat csinálni az erdei sétányon igen.
A változatos, kedvünkre való mozgás a legjobb mindig. Nekem a jóga, a tánc, időnként az úszás, és ez a kis heti 1-2 kocogás az, amiben találok motivációt. Ha régen mozogtál aktívan, vagy mozgásszervi, testsúlybeli gondjaid vannak nem kell azonnal hosszú és nehéz edzéseket erőltetni.
Csináld azt amit kedvelsz, amit jólesik, legyen akár csak 4-5 perc eleinte. Ha látnátok hogy vonszolom magam a kocogással...nehéz de úgy csinálom, hogy figyelek arra meddig oké és mikor váltsak sétába. Aztán folytatom. Míg elszáguld mellettem valaki 5-6- szor is, addig én 50-100 métereket haladok. De kit érdekel? Nem ugyanabban a testben élünk. 🙂

Itt a fotón még az elején mosolyogtam, de azért volt itt szuszogás, lila fej is később...😂💪🌅

Te mit szeretsz mozogni? Mi esik igazán jól?

Mai 17.00-es Gerincjógára van két hely ha jönnétek! Agárdon.
Andi

Újra a " szentélyben."
Adj nekem pár négyzetmétert és jógatermet csinálok belőle. 😄
Végre! 🏡🥰🙏

Hallottatok már a Kék zónákról?
Ezek azok a helyek a világon, ahol az emberek a legtovább élnek, és jól élnek, 100 éves koruk körül is aktívak és örömteliek.
Többek között ilyen helyek vannak Szardínián, Görögország egyes részein, Okinavában Japánban és még más földrészeken, területeken is.

S hogy mi a "titok"?
Ennek járt utána a Netflixen látható Kék zónák sorozat, aminek könyv válltozata is megjelent, de magyar vonatkozás is van, az On the Spot alkotói is elutaztak több olyan helyre a világon, ahol ilyen sok évet megért emberek élnek.
Hozzászólásba beteszem a hivatkozásokat, akit jobban érdekel.

Röviden a Kék zónáknak és az ott élő embereknek a jellemzőiről (van amire persze nincs hatásunk, de fontos látni, tudni, hogy mire van):

1. Természetközeli életmód
Hegyek, víz, erdő, friss levegő

2. Nyugodt légkör és mindennapok
Nincs rohanás, stressz, túl sok inger

3. Egészséges, változatos étkezés
Kevesebb hús, sok tengeri hal és egyéb, sok-sok gyümölcs és zöldség változatosan és frissen (vagyis pl. nem a világ másik végéből odaszállított "tájidegen" termékek)

4. Aktív mindennapok, ezen belül a 100 éves emberek közül sokan a következőket teszik rendszeresen:
- Mozgás minden nap
Pl. kertészkedés, csoportos sportok, gyaloglás

- Közösségbe járás!!!
aktív közösségi lét, kórus, mozgás alkalmak, programokon való részvétel

- Önkénteskedés!!!
a helyi közösségben valamilyen tevékenység, segítés, részvétel pl. vallási, kulturális, és egyéb területeken. Egymással való aktív napi kapcsolat és egymás segítése is.

5. Életszeretet, nevetés, nyitottság, öröm

Andi.

Rengeteg hamis mítosz él a köztudatban az anyasággal kapcsolatban.
Az egyik az, hogy az anyák mindig mindent megoldanak.
Nemcsak megoldanak, hanem tökéletesen oldanak meg.
Ezt nemcsak mások hiszik így, hanem sokáig ők maguk is. :-D
Aztán ahogy telnek az évek az anyaságban, erőteljesen árnyalódik ez a kép, elvárás, mert valójában sosem volt igaz, és hálisten idővel rájövünk, hogy nem is kell annak lennie.

A valóságról hoztam egy egészen friss, mai képet.
Tegnap MINDENT kikészítettünk (a gyerekem és én is) ami ma, az első iskolai napra kell, odafigyelve, többször egyeztetve.
Évnyitó, ünneplő kell, oké.
"Anya hol a sulis nyakkendőm, nem tudod? Az is kell az évnyitóra holnap." - közli a drágám este kilenckor. Még jó, hogy neki eszébe jutott. Mert hiába ez lesz a második tanéve ebben a gimiben, még mindig nem szoktam meg, hogy alkalmi jelleggel szükség van az iskolát képviselő kék nyakkendőre is.

Ásítozva körülnézek a szekrényében (ő már fekszik, korán kelünk), és láss csodát, nem is kell hosszasan keresni, megvan!
Odateszem a székére, és teljes nyugalommal jóéjt kívánok az én egyetlen kis-nagylányomnak.

Azt nem is meséltem, most jut eszembe, hogy az elmúlt 2 napban kétszer is majdnem eladtam a fehér ünneplő blúzát.
Igen, azt amiben ma ment az évnyitóra! :-D
Szerencsére egyik lánykára sem volt jó, és aztán (nyilván) este az is kiderült, hogy nincs is másik, és "Jé Anya, ez még jó rám" felkiáltással közölte az én drága gyermekem, hogy akkor ezt veszi fel.
Még jó, hogy nem vette meg senki, mert nem volt jó a méret.

Szóval ma elaludtam - persze hogy épp akkor, amikor én keltem a családot. :-D
Álmodtam, és egyébként is, éjjel fél 3-kor felébredtem (változókor ugye), és Füge kutyánk is kikéredzkedett majd nem akart visszajönni. Ott áltam a teraszajtóban, végül csak határozottabb fellépéssel sikerült betessékelnem. Éjjel. Persze Cirmi is megjelent várakozva, de vele már nem is foglalkoztam.

Így aztán reggel aludtam isteni jól, mikor is hallom halványan az ébresztő zenét. Nyugodtan felkelek, elkezdek reggelit készíteni Annának. Rápillantok a hűtőn lévő órára...6.12. Te jó ég, azt kérte 6.00-kor keltsem. De hát ez hogy lehet, most keltem fel és én 5.45-re állítottam be magamnak. Nem értem, 3 perce vagyok fent....felébresztem, szegénykém hirtelen kiugrik az ágyból.
Oké semmi vész, csak 12 percet kell behozni....

Elkészül, elindul. Kezdődik megint a verkli, ami annyi éve már.
Félóra elteltével üzenet jön messengeren:
"Anya, nem jó nyakkendőt adtál, ez az általános sulis ballagós..."
Mindkettő kék.
Ki nézte mi van ráírva? Nyakkendő? Nyakkendő. Kék? Kék. Akkor stimmel.

Na kérem.
Ez az anyaság.
Sallangok nélkül.
Tökéletlenül.
:)

Andi.

Változókor egy változó korban 6.
Érzékeny vagy? Jobban mint az átlag?
Tudom ez olyan direkt marketinges felütés de hátha így jobban célba ér. :)

Változókor ide vagy oda, vannak emberek, akiknek a szociálisabb érdeklődésük, együttérzésük mások felé fokozottabb mint a nagy magyar átlagé, jóval a változókor előtt is már.
Akiket valóban érdekel a másik ember hogyléte, nemcsak udvariasságból, érdekből vagy megszokásból teszik ezt. Gyakran belőlük lesz valamilyen, másoknak segítő foglalkozású ember.

Ennek több eredője is lehetséges, ezeket most nem taglalnám, röviden idegrendszeri, lelki habitusbeli, családi mintából fakadó vagy épp azt ellensúlyozó emberi hozzáállás és ezek keveréke akár.

Az un. érzékeny embertípus, - biztos lenne jobb kifejezés rá de most nem jut eszembe, talán empatikus, együttérző... - mivel saját érzéseihez is hozzáfér, átéli és ideális esetben még deifinálni is tudja őket, képes elmondani mi zajlik benne- mélyen átérzi mások állapotait, nehézségeit, hangulatait. Sőt, gyakran észreveszi amit mások nem vagy kevésbé. Erre mondhatjuk hogy szuper, de azért ez jóval árnyaltabb ennél.

Manapság a pár mp-es videok, felvételek amiket pörgetünk a közösségi és egyéb felületeken, és a játékfilmekben megjelenő töménytelen erőszak mentén már-már immunissá tesz bennünket a legdurvább helyzeteket bemutató jelenetekre is.

Másfelől tényleg sokan a saját maguk érdekein túl kevéssé látnak, egyrészt védekezésből, kicsinyességből, másrészt egoizmusból és persze itt is lehetnek még egyéb okok, a lényegen nem változtat.
Az emberek többsége minden helyzetből nyertesen akar kikerülni, legyen az bármilyen apróság, pl. egy sorbanállás a boltban.

A változókornak és / vagy az élettapasztalatnak ami negyven fölött már azért akad, van egy egészen pozitív előnye vagy hozadéka:
a szelektálás, és a nemet mondás képessége.
Már nem akarunk mindenáron minden kapcsolatot fenntartani, nem akarunk mindenáron megfelelni mások szándékainak, elvárásainak.

Érzékeny emberként sok-sok évig szinte teljesen kiszolgáltatottja voltam a saját működésemnek, hogy másokra figyelek, mások érdekeit, állapotait megértem és alkalmazkodom, odafigyelek, segítve reagálok.
Tudom, sok segítő foglalkozású ember ilyen mint én.

Ez a működésmód azonban, társulva a határtartás képtelenségével nagyon kimerítő hosszútávon. Nagyon. Ráadásul időnként utólag olyan érzése van az embernek, amikor másoknak túlzó, nem reális, őt magát hátrányosabb helyzetbe tevő, miközben másoknak előnyöket ad, mintha saját magát köpné szembe.

Úristen hányszor éreztem már ezt, jógaoktatóként, és a civil életemben is!
És még most sem mondanám, hogy tökéletesen képes vagyok arra, hogy egyértelmű határokat szabjak, ezt kommunikáljam is, felvállaljam az esetleges konfliktust, vagy egy kapcsolat megváltozását emiatt - mert ugye belül ettől rettegünk mi, "érzékenyek." Nehogy rossz véleménye legyen rólunk valakinek, pláne nem a segítő szerepemben, de magánemberként, családtagok, barátok, ismerősök esetén is kényelmetlen és rossz érzéseket hoz. Azt jelenti egy téves belső hang alapján: nem vagyok igazán jó ember, pedig annak kell lennem.
És az identitásom alapja hogy én jó vagyok.
Mekkora tévedés összekeverni a jó cselekedetet, jószándékot az önfeladással, önmagunk értékének degradálásával.

Nehogy megváltozzon a kapcsolatunk. Ez a másik félelmünk, éppen ezért szinte mindent megteszünk annak érdekében, hogy megmaradjon, annak árán is, hogy már rég nemet mondanánk valamire, már rég nem esik jól a határátlépés mégsem jelezzük stb.

És az is közrejátszhat, hogy egyszerűen ezekre a helyzetekre - mivel magunkból indulunk ki- nem vagyunk felkészülve, és a lefagyottság, meglepettség állapotában nem tudunk érdemben reagálni. Erről nagyon sok személyes élményem van.

Cifra történeteim vannak.
Szállásadóként és jógaoktatóként is.
Anélkül hogy ragoznám hosszasan, mindegyikre igaz, hogy nem vettek figyelembe álátaluk is ismert szabályokat, tudatosan a maguk javára fordítottak egy helyzetet, miközben pontosan tudták, hogy nekem ebből hátrányom származik, pusztán a jóindulatom, kedves, megértő habitusom alapján.

Erőteljes belső konfliktusokat éltem át, és közben elkezdtem próbálgatni, hogyan tudok egyértelműen fogalmazni és cselekdni is aszerint, tehát nemcsak leírom vagy elmondom, hanem aszerint is reagálok, vagyis összhangba kerül a szándékom, a határaim, akármilyen szerepben is vagyok éppen.

Ez néha sikerült, és néha nem.
Nagyon frusztráló tud lenni utólag, hogy miért nem mondtam, miért így reagáltam, miért engedtem meg stb.

Az ilyen típusú embernek mint én, akiről a többségnek az a megélése, hogy rugalmas, kedves, alkalmazkodó, segítőkész és barátságos, azt kell megtanulnia, hogy helyzetekben ő is fontos.
Hogy ha van egy szabály, egy világos keretrendszer, akkor az ne legyen áthágható, csak mert megértő vagyok.

Nemcsak anyagi veszteségeim voltak emiatt, hanem ahogy írtam, a saját magamhoz fűződő kapcsolatom rongálódott mindig ilyenkor, mert belül éreztem az igazságtalanságot, azt hogy kihasználtak, hogy a jóindulatomra hagyatkoztak, arra, hogy én olyan simulékony természet vagyok, velem meg lehet tenni.

Az elmúlt pár év ebben is megváltoztatott, és ez magával hoz olyan akár egészen közeli akár a szakmai életemmel összefüggő kapcsolati átrendeződéseket, amik egyébként fájdalmasak, de szükségesek.
Valamint letisztultabbá teszik a különböző szakmai és emberi döntéseimet is.
Nem könnyű út, nem könnyű választás.
De én erre megyek most már.
A veszteségekkel együtt is, vállalom.

Nektek voltak hasonló megéléseitek? Mi működött? Hogyan változtattatok rajta?

Andi.

Változókor egy változó korban 5.

Vannak azok a tünetek és jelenségek, amiket talán mindenki ismer, vagy hallott róla már valamikor:
- hőhullámok, fokozott verejtékezés
- éjszakai ébredések, alvásminőség romlás
- rendszertelenné váló havi ciklus
- "ok" nélküli hasi hízás
- ízületi és izomfájdalmak
- hangulat ingadozás

De van néhány olyan tünet is, amiről nem feltétlenül az jut eszünkbe, hogy talán a változókor, a perimenopauza elérkezése okozza.
Ilyenek a teljesség igénye nélkül:
- fokozott hajhullás (pl. fésülködéskor)
- intim terület szárazsága
- gyakoribb vizelési inger és nehezebb vizeletvisszatartás
- szemszárazság, szemviszketés
- depressziós állapotok / irritáltság
- agyi köd
- fáradékonyság (észrevehetően fokozottabb)
- csökkent libidó
- bőrszárazság
- csontritkulás

Érdekes kérdés persze, hogy ez mindig így volt-e a nőknél, illetve hogy más kulturákban, földrészeken is hasonló tüneteket produkálnak-e a nők?
A válasz mindkét esetben nem.

Régebben a nők egyrészt nem éltek olyan sokáig mint ma, így meg sem érték a változókort, illetve akik igen, ők sem tömegesen tapasztaltak extrém tüneteket, hiszen teljesen más társadalmi és környezeti körülményekben éltek. Aztán volt olyan korszak amikor hisztériának és a női lét labilis voltára hivatkoztak a tünetekkel kapcsolatban.

A mai modern nők sokkal nagyobb mesterséges környezeti terhelésnek vannak kitéve, vegyszerek, növényvédőszerek, kozmetikumok, hormonok, xenoösztrogének stb. amik hatással vannak a női hormonrendszer működésére.

Másfelől a stressz mint általános mai emberi életvitelünkhöz hozzátartozó állandó faktor, szintén komoly szerepet tölt be abban, hogy a nők általánosan és a változókorba érve ennyiféle nehézséggel, tünettel szembesülnek.
Ráadásul az elmúlt pár évet leszámyítva teljesen tabu volt ez a téma, és a tudományos kutatások is csak nemrég tártak fel számos összefüggést, amikről korábban nem volt információ.

Hagyományos kulturákban, természeti népeknél az idősebb nők nagy tiszteletnek örvendenek, hallgatnak rájuk, egyfajta bölcsként, segítőként, tanítőként tekintenek rájuk és megbecsülik őket. Ez egyfajta pozitív társadalmi státuszt jelent, ami nyilván hatással van arra, hogyan érzi magát egy idősebb nő abban a társadalomban, amelyben él.
Japánban a nőknek másfajta tüneteik vannak, a sok szójafogyasztás miatt hőhullámok nem jellemzőek, illetve náluk is megbecsültség övezi ezt a korosztályt. Második tavaszként definiálják a havi ciklus utáni életszakaszt, egyfajta megújulás, felszabadulás, ami egészen más megítélés és hozzáállás ehhez a folyamathoz.

Andi.